Január 15. és 29. között zajlik a térség egyik legjelentősebb kulturális eseménysorozata, a Magyar Kultúra Ünnepe. A rendezvény az RMDSZ és több helyi önkormányzat – Margitta, Berettyóújfalu és Debrecen – szoros együttműködésében valósul meg, összesen négy településen kínálva betekintést a magyar értékekbe. A programok gerincét idén is a helyi közösségek elismerése és a határ menti művészeti párbeszéd adja, amelynek egyik állomása a berettyóújfalui Jókai 200 kiállítás. Ehhez az eseményhez csatlakozott a Sola Fide Közösségi és Kulturális Egyesület is.
A Nadányi Zoltán Művelődési Ház falai között megrendezett pódiumműsorral egybekötött kiállítás megnyitó bebizonyította, hogy a klasszikus irodalom és a zene képes hidat képezni múlt és jelen, valamint a határ két oldala között.
A mélységből kiáltva: Himnusz zsoltárdallamon
A rendezvény egy rendkívüli pillanattal vette kezdetét. A közönség Kölcsey Ferenc Hymnuszát abban az eredeti formájában hallhatta, ahogyan az 1823-as születése után a reformkorban – még Erkel megzenésítése előtt – gyakran felcsendült: a 130. genfi zsoltár dallamára. Ez a választás a legmélyebb tiszteletadás a mű szakrális gyökerei előtt, hiszen Kölcsey bűnbánó nemzeti imádsága eredetileg e zsoltár szellemiségében fogant.
A „Tehozzád teljes szívből / Kiáltok szüntelen / E siralmas mélységből / Hallgass meg, Úr Isten!” kezdetű bűnbánati ének méltóságteljes dallama a Sola Fide Közösségi és Kulturális Egyesület művészeinek előadásában kelt életre: Boros Beatrice (ének, zongora), Füzesi Edit (ének, mandolin) és Thurzó Sándor József (mélyhegedű). A mélyhegedű tónusa és az archaikus zenei keret emlékeztetett: a Himnusz elsősorban a mélységből feltörő fohász, amely a nemzet sorsát helyezi az Úristen kezébe.
A Tibor Ernő Galéria művészei és a Jókai-örökség
A rendezvény gerincét a Tibor Ernő Galéria alkotóközösségének kiállítása adta, amelyet a Jókai 200 emlékév ihletett. A tárlatot Lisztes Éva, a művelődési ház vezetője és Csathó Töhötöm Csongor Károly, a galéria művészeti vezetője nyitotta meg. Beszédeikben hangsúlyozták, hogy Jókai öröksége nem csupán a könyvtárak polcain porosodó kötetekben él, hanem inspirációként szolgál a mai vizuális alkotók számára is.
A kiállított művekben az író buja fantáziavilága, a történelmi tájak és a Jókai-regények romantikus lelkülete tükröződik vissza. A művészek vállalkoztak a lehetetlenre: ecsettel és színnel formálták meg azt a mérhetetlen mesélőkedvet, amely Jókait világhírűvé tette. A megnyitón elhangzott, hogy a közösségi alkotás ereje éppen abban rejlik, ahogyan a különböző művészeti ágak – a festészet, a zene és az irodalom – képesek egymást erősítve egyetlen egységes kulturális szövetet alkotni.
„A néma háztól” a nemzet színpadáig: egy különleges életút titkai
Az est része volt az a pódiumműsor, amely Jókai Mór életútját mutatta be szokatlan közelségből. Bár a sors közbeszólt, és Bodóczi Erzsébet nyugalmazott magyartanárnő egészségügyi okokból nem tudott jelen lenni, így Jókai nemes életútját Fórián Andrea feldolgozásában hallhatta a közönség. A hallgatóság megtudhatta, hogy a „néma házból”, Komáromból induló Jókay Móric hogyan vált Petőfi Sándor ösztönzésére Jókai Mórrá.
Nagyvárad hűsége: ahol Jókai mindig írófejedelem maradt
Az est irodalmi előadása rávilágított egy kevésbé ismert, ám annál fontosabb tényre: Nagyvárad és Bihar megye különleges kapcsolatára az íróval. Miközben az 1890-es években a nemzet többsége és a pesti közvélemény – a fiatal Nagy Bellával kötött házassága miatt – elutasította, gúnyolta és támadta az idős írót, Nagyvárad mindvégig kiállt mellette.
A „Körös-parti Párizs” irodalmi közege nem fordított hátat Jókainak; a váradiak értékelték az életmű nagyságát a magánéleti botrányok felett is. Ez a történelmi hűség alapozta meg azt a szellemi hidat, amely ma is összeköti Berettyóújfalut és Nagyváradot. A pódiumműsor hangsúlyozta: Biharban Jókai sosem szűnt meg írófejedelemnek lenni, és ez a tartás példaként szolgál a mai közösségek számára is a kulturális értékek megőrzésében.
Megzenésített versek: ahol a költészet és a dallam eggyé válik
A kulturális ünnep csúcspontját a „Jókai 200” címet viselő zenei összeállítás jelentette. Boros Beatrice zeneszerzői munkásságát dicséri, hogy Jókai, Juhász Gyula és Dutka Ákos versei új, dallamos formában keltek életre. A zene nemcsak kísérte a szöveget, hanem mélyítette is annak értelmét, kiemelve a versekben rejlő érzelmi töltetet.
A Boros Beatrice, Füzesi Edit és Thurzó Sándor József hármasa által előadott darabok megmutatták, hogy a klasszikus magyar líra mennyire kortárs módon képes megszólalni ma is. A mélyhegedű és a zongora kísérete olyan keretet adott a szavaknak, amely segít az olvasóknak – és ezúttal a hallgatóknak – újra felfedezni a magyar nyelv zeneiségét és kifejező erejét.
A kultúra mint összetartó erő
Berettyóújfalu méltón bizonyította, hogy a magyar kultúra ünnepe sokkal több, mint egy naptári esemény. A Jókai-emlékév jegyében szervezett program rávilágított arra, hogy klasszikusaink ma is aktuálisak, ha megfelelő érzékenységgel és kreativitással nyúlunk hozzájuk. A tíz napon át tartó ünnepségsorozat ezen állomása emlékeztet minket arra: Jókai Mór nemcsak múltunk része, hanem a jövőnk inspirációja is lehet.