A magyar kultúra napja köré szerveződő ünnepségsorozat egyik legmeghatóbb eseményére került sor Nagyváradon, ahol a helyi közösség Gulácsy Irén, az erdélyi magyar próza egyik legkiemelkedőbb, mégis méltatlanul keveset említett alakja előtt tisztelgett. Az emléktábla megkoszorúzása nem csupán egy protokolláris esemény volt, hanem egyfajta igazságtétel is egy olyan írói életmű előtt, amely a 20. század első felének viharaiban teljesedett ki, majd ért tragikus véget.
Egy elfeledett életmű nyomában a Petőfi parkban
Nagyvárad kulturális emlékezetének fontos helyszíne a Petőfi park 20. szám alatti ház, ahol Gulácsy Irén férjével élt váradi évei alatt. Pásztor Gabriella, a nagyváradi RMDSZ Nőszervezet elnöke és magyar szakos tanárnő az ünnepségen mondott beszédében emlékeztetett: Gulácsy Irén nem csupán egy volt a korszak írói közül, hanem korának igazi irodalmi sikerszerzője. Volt idő, amikor az ő könyveit keresték a legtöbben a könyvtárakban, drámáit pedig a kolozsvári színpadok ünnepelt nagy produkcióiként tartották számon.
Az írónő alakja a modern, alkotó nő szimbóluma is volt az erdélyi magyar irodalomban. Pásztor Gabriella hangsúlyozta, hogy Gulácsy mint író, költő és drámaíró is maradandót alkotott, de nőként is megérdemli az utókor kitüntetett tiszteletét. Élete és munkássága hidat képezett a történelmi múlt és a modern kor között, amit mi sem bizonyít jobban, mint monumentális történelmi regényei, melyek közül a Nagy Lajos király korát megidéző művei ma is lenyűgözőek.
A bombázások áldozata: egy kettétört pálya emlékezete
Az emlékezés során elkerülhetetlen volt a tragikus végkifejlet felidézése is. Gulácsy Irén élete 1945 januárjában, a budapesti bombázások idején ért véget. Halála nemcsak egy egyéni sors tragédiája, hanem az egész magyar kultúra vesztesége is volt, hiszen egy ereje teljében lévő, rendkívüli alkotóerővel bíró művészt ragadott el a háború. A nagyváradi emléktáblánál elhelyezett koszorúk így nemcsak a sikeres írónőnek, hanem a történelem viharaiban elpusztult embernek is szóltak.
A rendezvény emelkedett hangulatát Molnár Júlia színművésznő közreműködése tette teljessé. A művésznő a Nagy Lajos király című történelmi regényből olvasott fel egy részletet, visszaadva Gulácsy Irén nyelvi erejét és azt a különleges atmoszférát, amellyel az írónő képes volt megeleveníteni a magyar múltat. A felolvasott sorok emlékeztettek arra, hogy az irodalom túlélheti az alkotóját, ha van közösség, amely őrzi annak lángját.
Miért fontos ma is Gulácsy Irén öröksége?
A nagyváradi megemlékezés rávilágított arra, hogy az erdélyi magyar irodalom kánonjában Gulácsy Irén helye megkérdőjelezhetetlen. Az írónő munkássága:
- Példát mutat a történelmi hűség és a szépirodalmi igényesség ötvözésére.
- Bebizonyítja, hogy a női sorsok és nézőpontok meghatározó erejűek az irodalomban.
- Összeköti a Partium, Erdély és az anyaország kulturális tereit.
A koszorúzás zárásaként a jelenlévők néma főhajtással adóztak az írónő emléke előtt, kifejezve, hogy Nagyvárad nem felejti el egykori lakóját. Az ünnepségsorozat folytatódik, de Gulácsy Irén emlékezete ezzel a gesztussal újra elfoglalta méltó helyét a város szellemi térképén.
Forrás: https://biharinaplo.ro/cikk/kozelet/megkoszoruztak-gulacsy-iren-irono-nagyvaradi-emlektablajat-119932