Egy bőrönd emlékei: Dálnoky András relikviáival gazdagodott a Partiumi Színházi Gyűjtemény

Vannak történetek, amelyek egy padláson vagy egy szekrény mélyén, egy régi bőröndben várják, hogy valaki újra kinyissa őket. Dálnoky András nagyváradi színművész emléke is így tért vissza a színházi közösséghez: szeptember 25-én, pénteken este a Kiss Stúdió Színház Partiumi Színházi Gyűjtemény termében emlékeztek rá, és ezzel az alkalommal a gyűjtemény újabb relikviákkal gazdagodott. Régi fényképek, műsorfüzetek, újságcikkek és egy gipszplakett kerültek a látogatók elé – egy 1922-ben Kolozsváron született, 1968-ban Nagyváradon elhunyt színész életének tárgyi nyomai.

Az est házigazdája, Kiss Törék Ildikó, a Kiss Stúdió Színház vezetője személyesen soha nem találkozott Dálnoky Andrással. Ahogy elmondta: „Dálnoky András tragikusan fiatalon, 46 évesen elhunyt, egy gyors lefolyású gyilkos kór végzett vele.” Mégis különös közelségből beszélt róla, hiszen jól ismerte a színész feleségét, Dálnoky Ilonát, aki a váradi bábszínház egyik alapítója volt, később pedig, az 1970-es években súgóként dolgozott. Ilona sokat mesélt neki néhai férjéről és annak utolsó időszakáról – Kiss Törék Ildikó szavaival olyan volt ez, mintha személyesen is ismerte volna őt.

A bőrönd története is megér egy misét. Több mint egy évvel ezelőtt Dálnoky István, a színművész fia kereste fel Kiss Törék Ildikót egy régi bőrönddel, amelyben megsárgult újságcikkek és egy nagy fényképalbum lapult. István nem a színpadot választotta: mérnök lett, mert édesapja arra kérte, hogy „ne legyen komédiás, mert abból a családban van elég”. A színészi hivatást végül a lány, Dálnoky Zsóka vitte tovább. István az esten felidézte apja halálát is: tizedikes volt, amikor elvesztette. „Borzalmas volt, az egész családot megviselte a halála” – mondta.

Hogy milyen színész volt Dálnoky András, arról a pálya számai is sokat elárulnak. Kiss Törék Ildikó felidézte, hogy 1956-ban szerepelt abban a prózai előadásban, amely a bukaresti Színházi Dekád fesztiválon megosztott első díjat nyert. Pályája során mintegy 110 darabban játszott fő- és mellékszerepeket – egy mindössze 46 évig tartó életben ez különösen sok. A színpadon túl is sokoldalú ember volt: verseket írt, kiváló sportolónak bizonyult, szenvedélyesen fejtett keresztrejtvényt, sőt maga is készített rejtvényeket, amelyek a Fáklyában jelentek meg.

Az emlékezésből egy családcentrikus ember képe is kirajzolódott. Dálnoky András a feleségét „rajongásig szerette”, fontos volt számára az összetartás, és különösen sokat jelentettek neki a családi ünnepek. Az ilyen apró, személyes részletekből érthető meg igazán, miért őrzik a hozzátartozók évtizedek óta ilyen gondosan a róla szóló emlékeket.

Hatása a következő színésznemzedékekre sem múlt el nyomtalanul. Meleg Vilmos színművész azt mondta róla, hogy Dálnoky András azon „bűnös emberek” közé tartozik, akik miatt ő maga is a színi pályát választotta. Kell-e ennél szebb elismerés egy színésznek, mint hogy évtizedekkel a halála után is hivatkozási pont egy pályatárs életében?

A Partiumi Színházi Gyűjtemény az elmúlt hetekben már Dobos Imre hagyatékával is bővült, és most Dálnoky András emlékeivel újabb fejezet került a váradi magyar színjátszás közös emlékezetébe. Nekem ezek az esték mindig azt üzenik, hogy egy város kulturális múltja nem csak a nagy épületekben és a hivatalos évfordulókban él, hanem egy-egy megőrzött fényképalbumban, egy megsárgult műsorfüzetben is – és azokban az emberekben, akik veszik a fáradságot, hogy ezeket továbbadják.

Forrás: Bihari Napló — https://biharinaplo.ro/cikk/kultura/ujabb-relikviakkal-gazdagodott-a-partiumi-szinhazi-gyujtemeny-132291